Napló
Fülkefényben állunk
A Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Kör látogatása a József Attila Emlékhelyen
A József Attila Emlékhely (1095 Budapest, Gát utca 3.) vendégei voltunk a nyár elején. Fehér Renátó intézményvezető és munkatársai tárlatvezetése visszarepített minket az időben. A felejthetetlen utazást kötetlen beszélgetés követte, melyen kiderült, miért is szeretik ennyire ezt a helyet az irodalom szerelmesei.
Amíg beszélgettünk, iskolás csoportok tűntek fel, így Renátótól búcsút vettünk azzal, hogy az Emlékhelyet bemutató írását közzétesszük.
A látogatásról Balog István, a Pannonius Irodalmi Kör tagja, a Budafok–Tétény Kultúrájáért Közalapítvány kuratóriumi elnöke tudósított.
A képriporthoz kapcsolódva Fehér Renátó írását adjuk közre a József Attila Emlékhely múltjáról, jelenéről és küldetéséről.
Fehér Renátó: Fülkefényben állunk
Ferencváros szívében, az ezredfordulós tömbrehabilitáció és a századelő hangulatát őrző bérkaszárnyák között húzódik a Gát utca. Aki ide belép, nem csupán egy városrészt, hanem a magyar irodalom egyik legmélyebb rétegét keresi fel. A 3-as számú ház falai között született meg 1905. április 11-én József Attila, s bár a család itt is csak rövid ideig lakott, az épület a költő halála utáni évtizedekben már zarándokhelyévé vált.
A Kaim István által 1891-ben építtetett Gát utca 3. tipikus ferencvárosi bérház. Az irodalmi emlékezet számára 1964-ben vált hivatalossá a helyszín jelentősége, amikor a költő születésnapján – Kassák Lajos beszédével – megnyílt az első emlékszoba. Ettől az évtől kezdve ünnepeljük április 11-ét a magyar költészet napjaként.
Az évtizedek során a kiállítás több átalakuláson ment keresztül, de a legjelentősebb megújulásra 2015-ben került sor. A Ferencvárosi Önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai együttműködésével egy modern élménykiállítás jött létre, amelynek kurátora H. Bagó Ilona volt, és amely 120 négyzetméteren mutatja be az egyik legnagyobb magyar költő életútját.
A Gát utcai emlékhely koncepciója a József Attila-i életmű kettősségére épül: a mélyszegénység és a társadalmi igazságtalanság rideg valóságára és a lélek mérhetetlen szabadságára. A falakon megjelenő versek és életrajzi írások a szociális kiszolgáltatottság, a korszakos indulat, a magány, a szolidaritás, a kollektív felszabadulás, a szerelem és a kozmikus rend keresésének témáit járják körül.
De a József Attila Emlékhely nem csupán egy statikus tárlat. Mint közművelődési intézmény, a kortárs magyar irodalom találkozási pontja, közösségi térként is funkcionál. Az egyik kiemelt célcsoportunk a diákság. Interaktív foglalkozások keretében a fiatalok közelebb kerülhetnek a versekhez és az életműhöz, megértve azok történeti és érzelmi hátterét. Az emlékhely rendszeres házigazdája rendhagyó irodalomóráknak, tárlatvezetéseknek, olvasóköröknek, műhelyeknek, könyvbemutatóknak és a Múzeumok Éjszakája eseményeinek is.
A 2025-ös korszakváltással pedig a József Attila Emlékhely a beszélgetésnek, a plebejus közművelődésnek is köztere szeretne lenni. Beszélgetésnek költészetről és kultúráról, örömökről és félelmekről, szégyenről és vigaszról. A közérzetünkről itt és most. József Attila élete és költészete az anyanyelvünk. A szülőházában, ahol a róla szóló kiállítás néz ránk a falakról, a beszélgetéseinken is ott van a vízjele. Mit tudhatunk meg róla, és mit tudhatunk meg általa és közben magunkról és a világról körülöttünk?
A József Attila Emlékhely ekként több mint kiállítótér, több mint rendezvénytér, több mint kulturális iroda. Több mint közművelődési intézmény, ahogy a kultúra több mint szabadidő. A kultúra: a valóság megszemlélése és megbeszélése – a változtatás reményével. A József Attila Emlékhely erre, a változtatásra képes szemlélődésre és beszélgetésre teremtene lehetőséget, szélesítené a kulturális hozzáférést, ehhez nyújtana ajánlatot. Ez az ajánlat pedig a névadónk eszményeiből kell, hogy származzon. A József Attila Emlékhely így képletesen ki is lépne a saját nyitott kapuin, közel a mai ferencvárosiak valóságához.
A Gát utcai apró Emlékhely tehát üveggolyó, amelyben a távolság ígéretét és igézetét kaphatnák meg a hozzánk érkezők. Ez a mi munkánk.
Fehér Renátó írása
