Balog István Reptér

Reptér

Megint Frankfurt. Idén már ki tudja, hányadszor. Szívesen jövök, ismerkedem a "nyugattal". A vánszorgó idő ismerősömmé tette a terminált. Alattam vonatfütty szunnyad, a tetőn matuzsálem repülők alszanak. Lassan zárnak a boltok, az utolsó európai gépeket várják.

Elül a zsongás, az izgalmat felváltja a hátradőlős nyugalom. Amerikai katonák térnek vissza a városból. Imbolygó libasorban tűnnek el a bázis irányában. A Mekiben bepakolják a megállító táblákat. Betoppanok, mielőtt még csúnyán néznének rám. Furcsa kvartett: német földön amerikai étkezde, török kiszolgálás, magyar pénztárca. Alig öt márkát szánok egy duplahúsos menüre, vágyom a semmivel sem összehasonlítható sültkrumpli ízére. Elalvás előtti hosszúkávé melegít a hűvös váróteremben. Bevackolom magam egy hármas ülésre.

Lassan éjfél. Folyamatosan érkeznek az óceánt átszelő négymotorosok. Megannyi a náció, sokszínű a viselet. Távolkeletiek utaznak csehszlovák gyógyfürdőkhöz. Vörösesszőkék, szeplős gyermekekkel, talán ausztrálok vagy katolikus írek Amerikából. Irigykedve nézem őket, esélyem sincs magamat a helyükbe képzelni. A gyerekeket maguk után húzzák vagy ölben viszik. Álmos fáradtság ringatja őket apjuk karjaiban.

Turbános "paki" sétál el mellettem. Látva punnyadásomat, rám mosolyog. A takarítók kék overálját viseli, mellrészén kimondhatatlan feliratú névtábla. Nemsokára búgó géphang zökkent vissza az éber valóságba. Takarítógép nyergében üldögél, két kezével irányítja a forgókefék szörny-hátasát. Ahogy elhalad, a vékony vízréteg szinte azonnal felszárad. Bosszankodik. Most érkezett baráti társaság gyalogolja össze a megtisztított kövezetet. Kezdheti elölről. Lám, az ő munkáját sem becsülik valami sokra. Másfelé is mehettek volna, de ez a nyugati világ kinyilatkoztatása.

Fotocella nyílik, két fehér leples férfi jön felém, kezükben kis csomag, olyan kézikoffer forma. A takarító int nekik, talán ismeri őket. A két utas a mellettem lévő, gyalogösvénynek nem használt területre sétál, majd letérdelnek. Kézipoggyászukból kis szőnyeget vesznek elő, s kérdőn néznek a gépkezelőre. Az karjával mutatja a helyes irányt. A kefék tisztelettudóan elkerülik az imádkozókat.

Nagyon vártam az éjszaka csúcspontját! A kávé melege már tovatűnt, de az ötmárkás koffein megérte a pénzét. Egyenruhás divatbemutató, igazi fotómodellekkel. Fiatalnak tűnő, kortalan thai utaskísérők jönnek csinos pofival. Mögöttük keletnémet amazonok, Brünhilde kinézetű felkarral megáldva. Talpig szőkék, kék kosztümben. Skandinávia lányai egyformaságukkal tüntetnek. A férjek, barátok otthon, a szeretők stráfokkal a zakójuk ujján. Vajon a légitársaságok hogyan foglalják a szobákat? Annyira hasonló az érzés, mint a tévében. Kifutó, válogatott lányok, akiket minden férfi nyálcsorgatva bámul. Csak ez valós. Amit keleten a dobozban látsz, az itt karnyújtásnyira van tőled. Erre vágytam! Én is csak emiatt viselem el a terminált.

És jönnek ők! Kubából a MALÉV-lányok. Némelyikük talán kamaszok anyukája, egyik-másik szemtelenül fiatalos. Mégis ők a legszebbek. Nem csak azért, mert magyarok. Kevés helyre válogatják őket.

Táskámat magam mellé teszem csattal lefelé, fogantyúján átbújtatom a kézfejem. Borzalmas magyar szokás. A megmaradt hideg krumpli a másik székre kerül, mellé teszem baseball-sapkámat. Megpróbálok elszenderedni, lehet még pár órám a reggeli kavalkádig!

Huzatra ébredek, az automatán nyíló ajtók folyamatosan dolgoznak. Az első reggeli gépek nemsokára felszállnak, utasaik megtöltik a kapitalisták legforgalmasabb légikikötőjét. Megkordul a gyomrom, ránézek az aszott krumplira.

A sapkámban két ötmárkás pihen. Hajléktalannak néztek a kontinens szívében!

A helyzet abszurditásán felnevetek, felháborodásomat így próbálom palástolni.

Magyarosan hangos csoport érkezik. Pocakos hasi-tasik, mellettük kissé lenőtt frizurák. Miért is csodálkozom az alamizsnán, sem viselkedni, sem felöltözni nem tudunk rendesen. Egyikük kezében kisrádió szól. Korda Gyuri örökzöld slágerét a becsekkolásig dúdolom magamban.