"A kételkedés nem a hit ellentéte"
Balog István beszélgetett Barbarics Évával, a Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Kör alkotójáva
✒️ BESZÉLGETÉSEK | Barbarics Éva
Barbarics Éva, a Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Kör tagja tudományos pályája után fordult az írás felé. Első regénye, A kételkedés szabadsága – Rögös életút a hit határán 2026-ban jelent meg.
A személyes tapasztalatokból táplálkozó, de fikciós történet egy fiatal nő életét követi a vallási bizonyosságoktól a kételyeken át az önálló gondolkodás és a belső szabadság felé.
Balog István beszélgetett Barbarics Évával a regény megszületéséről, hitről és kételkedésről, egy zárt vallási közösség működéséről, a múlt feldolgozásáról – és arról, hogyan válhat az írás az önismeret és a gyógyulás részévé.
✨ "A könyv megírása nem a megbékélés végpontja volt, hanem inkább egy újabb szakasz kezdete."
👤 Az íróról
Barbarics Éva Budapesten született. Vegyészmérnöki diplomáját és doktori fokozatát a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. 1990-ig Budafokon élt, majd az Egyesült Államokba költözött. Bostonban, a Harvard Egyetem Orvosi Karán kutatóként dolgozott, később pedig Cambridge-ben, a Takeda gyógyszercégnél analitikai fejlesztéssel foglalkozott.
Huszonhét év után visszaköltözött Budapestre. Tudományos pályáját követően az írás felé fordult. 2023 óta a Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Kör tagja.
🗣️ Beszélgetés:
🎤 Balog István:
Első regényed különösen érdekes címet kapott: A kételkedés szabadsága – Rögös életút a hit határán. Miről szól a történet?
✍️ Barbarics Éva:
A regény Zsófi történetét követi 1975 és 1995 között. Zsófi Budapesten nő fel egy szigorúan vallásos családban. Kamaszként megtér, és őszintén hiszi, hogy Isten útmutatása ad értelmet és biztonságot az életének.
A szerelem, a gyülekezeti elvárások és a nőkre vonatkozó szigorú szabályok azonban fokozatosan belső vívódásra késztetik. Az évek során átélt veszteségek és a közösségben tapasztalt igazságtalanságok hatására sorra megkérdőjelezi azokat a tanításokat, amelyeket korábban biztos igazságnak hitt.
A kételkedés szabadsága annak az útnak a története, amelyen Zsófi a félelemből és a megfelelési kényszerből lassan eljut az önálló gondolkodásig és a belső szabadságig.
🎤 Balog István:
A szereplők és a cselekmény is nagyon valóságosnak, háromdimenziósnak tűnik. Önéletrajzi regényről van szó, vagy teljes egészében fikció?
✍️ Barbarics Éva:
A regény fikció, de saját tapasztalatokból ered. A valóság elemeit átalakítottam és kiegészítettem, a szereplők pedig nem konkrét személyek másolatai.
Nem egy bigott vallási rendszert akartam bemutatni, hanem azt, hogyan hat az emberre egy olyan közeg, amelyben bizonyos tanításokat abszolút igazságként próbálnak ráerőltetni a hívőre – és mi történik vele, amikor kételkedni kezd bennük.
🎤 Balog István:
Amikor elolvastam a regényt, egy szó jutott eszembe: "haragregény".
✍️ Barbarics Éva:
Érdekes, hogy a "haragregény" szó jutott eszedbe. Én inkább egy trauma feldolgozásának történeteként gondolok rá. Van benne harag is, hiszen ez természetes része lehet a múlt megértésének és feldolgozásának.
Számomra azonban nem a harag a lényeg, hanem az, ami utána következik: a szembenézés, a kérdezés és egy szabadabb Istenkép megtalálása.
🎤 Balog István:
A történet nem nevez meg egyetlen egyházat sem, és te sem szeretnéd egy konkrét felekezethez kötni. Milyen hasonlóságot látsz egy dogmatikusan működő vallási rendszer és egy politikai rezsim között?
✍️ Barbarics Éva:
A regény nem egy konkrét egyház kritikája, ezért nem is szeretném egyetlen felekezethez kötni. Sokkal inkább az foglalkoztatott, hogyan hat az emberre egy olyan közeg, amely pontosan meghatározza, mit kell igaznak tartani, mit szabad megkérdőjelezni, és mitől kell félni.
Látok hasonlóságot egy dogmatikusan működő vallási rendszer és egy diktatórikus rezsim között. Mindkettő képes beszűkíteni a gondolkodást, kijelölni az elfogadható válaszokat, és megfenyegetni azt, aki eltér a kijelölt úttól. A vallási közeg azonban még mélyebbre hathat, mert nemcsak a viselkedést szabályozza, hanem a lelkiismeretet is. Az ember attól félhet, hogy nem csupán a közösséggel kerül szembe, hanem Isten haragjával is.
Különösen súlyosnak érzem azokat a vallási tanításokat, amelyek szerint már bizonyos gondolatokért is büntetés jár, vagy egy hittétel elutasítása örök kárhozathoz vezet.
A könyvemben azt mutattam be, hogyan tud Zsófi végül különbséget tenni személyes Istenhite és az Isten nevében számonkért emberi szabályok között.
🎤 Balog István:
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a regény megírása közben?
✍️ Barbarics Éva:
Gyógyszerkutatóként és fejlesztőként dolgoztam. Egész életemben tudományos cikkeket és technikai szövegeket írtam. Ez óhatatlanul hatott a regény stílusára is: közvetlenül és tárgyilagosan fogalmaztam, és többen hiányolták belőle a "művészibb" nyelvet. Végül mégsem akartam ettől eltávolodni; az egyszerűség maradt az én hangom.
A másik nagy kihívás az volt, hogy írás közben újraéltem a fiatalságomat. Sok fájdalom és keserűség került felszínre, amelyekkel a regényen keresztül ismét szembe kellett néznem. Bizonyos értelemben valóban terápia lett az írásból, és közben az öngyógyításom folyamatát is a nyilvánosság elé tártam.
Érdekes volt megtapasztalni azt is, ahogyan a történet eltávolodott a saját életemtől. A regény eleje még erősen önéletrajzi ihletésű, de ahogy haladtam előre, egyre több mindent változtattam meg, míg végül a történet teljesen fikcióvá vált. A belső érzelmi és hitbeli folyamatok azonban valóságosak maradtak. A hitem a saját életemben is hasonló átalakuláson ment keresztül.
🎤 Balog István:
Mit jelent számodra ma a hit?
✍️ Barbarics Éva:
A hit számomra már nem azt jelenti, hogy elhiszek bizonyos állításokat Istenről csak azért, mert a Biblia írja őket. Nem is azt, hogy mindig érzem Isten jelenlétét, és nem egy döntés, amelyet egyszerűen meghozhatok: mostantól hinni fogok.
Arra jutottam, hogy a hitem sokkal mélyebbről fakad. Valahonnan, ami az egész lényemet megérinti, és önmagamon túlra, a végtelen valóság és szeretet felé fordít. Számomra a hit ma már azt jelenti, hogy őszintén keresem az igazságot, és amit felismerek belőle, arra építem az életemet.
🎤 Balog István:
Mivel a legnehezebb szembenézni most, a könyved megjelenése után?
✍️ Barbarics Éva:
Úgy gondoltam, hogy a könyv megírásával valami lezárul bennem. Ehhez képest a megjelenés óta is egy különös belső folyamatban vagyok.
Sokan írnak nekem arról, hogyan élték meg a saját vallási traumáikat, és vannak olyan visszajelzések is, amelyek továbbviszik és elmélyítik a gondolkodásomat. Ez egyszerre nagyon értékes és érzelmileg megterhelő. Arra kellett rájönnöm, hogy a könyv megírása nem a megbékélés végpontja volt, hanem inkább egy újabb szakasz kezdete.
🎤 Balog István:
Kiknek ajánlod a regényt?
✍️ Barbarics Éva:
A könyvet tizennégy éves kortól ajánlom. Nagyon különböző hátterű olvasóktól kaptam olyan visszajelzéseket, hogy nem tudták letenni, és egyetlen éjszaka alatt elolvasták, mert annyira érdekesnek tartották.
Azoknak is szánom, akik nem vallásosak, de szeretnének betekinteni egy keresztyén közösség működésébe; azoknak, akik vallásosak, de valaha felmerült bennük a kételkedés; és mindazoknak, akiket egyszerűen érdekel egy nő felnőtté válása és belső szabadságkeresése.
🎤 Balog István:
Hol találkozhatnak az olvasók a könyvvel?
✍️ Barbarics Éva:
A regény a www.evabarbarics.com honlapon rendelhető meg, valamint a Libri és a Bookline könyvesboltokban is kapható. A Budafoki Könyvtárból pedig kikölcsönözhető.
📖 A könyvről
A kételkedés szabadsága egyszerre fejlődésregény, szerelmi történet és lelki útkeresés. Érzékenyen és őszintén beszél hitről és hitvesztésről, közösségről és kirekesztésről, női szerepekről és választásokról, tanult vallásosságról és megélt igazságról.
A regény nem kész válaszokat kínál, hanem bátorságot a kérdezéshez.
