Gyöngyös Judit: Hova meneküllek – Elveszve

📖 Felnőtt novella kategória

Gyöngyös Judit: Hova meneküllek – Elveszve

🏆 Jutalom:

📚 Könyvjutalom:

• Pajor Tamás: Haladó magyar

• Háy János: Mamikám

🎨 Illusztráció:

Szigeti Ágnes – Szigi-Art

🖼️ A novellához készült illusztráció

🖼️ A novellához készült illusztráció

📍a Klauzál Ház Kamaratermében
📅2025.12.04. – 2026.01.08. között volt megtekinthető

Eltévedve az erdőben egy lány ráébred: a kiút néha onnan jön, ahonnan a legkevésbé várná. A történet finoman rajzolja meg az ember és természet közötti törékeny, mégis mély kapcsolatot. 

Gyöngyös Judit: Hova meneküllek – Elveszve 

Semmi kétség. Eltévedt. Eltévedt az erdőben. Akármilyen jól ismeri a helyet, most mégis ott áll a színes avarral tarkított és csalánnal sűrűn benőtt kacskaringós út végén, ami nem vezet az égvilágon sehova. Dühös és kétségbeesett. Kezében már világít az okostelefonja, eddig sosem kellett használnia, mindig tudta merre viszi a lába. A mobilon lévő térkép egyértelműen jelzi az ösvény folytatását, csak épp a valóságban az nem létezik. Alkonyodik. Nem jó hír.

Flórának tegnap volt a születésnapja. Harmincöt év. El akart szakadni a város zajától, a természetbe vágyott. Egyedül lenni. A héten rengeteget dolgozott, zúgott a feje a sok partnerrel folytatott beszélgetéstől, módosításoktól. Sales-es volt egy nagynevű multinál. Utálta. De a fizetés legalább jó volt. Máskülönben hogyan engedhette volna meg magának, hogy két belga juhászkutyát, három macskát, egy papagájt és egy szakállas agámát tartson otthon?

Kezd elhatalmasodni rajta a pánik. A szíve egyre gyorsabban ver. Érzi, hogy a fejébe tódul a vér, kapkodni kezdi a levegőt. Fogalma sincs, hogy most mitévő legyen. Feltámad a szél és vészjósló zörgéssel rázza meg a fákat, ahonnan hullani kezdenek az elszáradt falevelek. Még mindig mozdulatlanul áll. Semmilyen relaxációs technika – sőt még annak a gondolata – sem jut az eszébe. Még az előző útelágazásig talán visszatalál, de hogyan tovább? Nem emlékszik. Lefagyott.

Egyszer csak farkasordítást hall a közelből. Az ereiben megfagy a vér. Engem itt most felfalnak – jön az első gondolat. Fuss! – Így a második.

Flóra elkezd rohanni. Nem agyal, csak bekapcsol az ősi ösztön. Életben akar maradni. Előző éjjel esett az eső. Csúszik az avar. Meg-megbicsaklik futás közben a lába, majd egy terebélyes gyertyánfa kiálló gyökerében hatalmasat esik. Beveri a fejét, és azonnal elsötétül minden előtte. Telik az idő. Eszméletlenül fekszik a nyirkos avarban. Közben teljesen besötétedik, jeges szél fúj. November közepe van, estére havazást jósoltak. Ha nem tér magához egy-két órán belül, meg fog fagyni. Újabb farkasüvöltés. Flóra ebből semmit sem észlel.

Kisvártatva szállingózni kezd a hó. Az erdő éjszakai állatai élelemszerző körútra indulnak, egyre több a neszezés, zörgés minden irányból. A közelben üvöltő farkas Flóra közelébe ér. Óvatosan megközelíti és megszimatolja a mozdulatlanul fekvő nőt. Ekkor Flóra karja ráng egyet. A farkas odébb ugrik. Vár. Izmai megfeszülnek, ha kell, támadásra készen áll. Flóra újra megmoccan. A farkas szőrét felborzolva morogva figyeli. Ő kezd magához térni. Az esés során beverte a fejét, és a lábai is csúnyán megsérültek. Nyitogatja a szemét, próbálja összerakni, hogy mi történhetett vele. Időközben besötétedett. A hold sugarai kis fénynyalábokként hatolnak át a lombok között. Tesz némi kísérletet a kezei és lábai mozgatására, de éles fájdalom hasít a bal térdébe. Felszisszen. Fekvő helyzetben körbe járatja a tekintetét. Érzi, hogy valaki figyeli őt. Egy csillogó sötét szempárral néz szembe, közel háromméteres távolságból. Egy csapásra magához tér, megpróbál felállni, de a teste visszahúzza, épphogy fel tud ülni. Vadul kalapál a szíve és kiabálni szeretne, de egy gyenge hang sem jön ki a torkán. A feje irgalmatlanul hasogat és eszméletlenül szédül. A farkas fenyegető morgásba kezd és tesz egy lépést felé.

Flóra próbál hátrálni ülő helyzetében, de a gyertyán törzsének nekiütődik a háta. Elmenekülni már nem tud, így keze lassan az avarban kezd kutatni. - Egy kő vagy egy bot is megteszi. - gondolja. A szemét közben nem veszi le a farkasról, aki ismét egy lépést közelít felé. Flórának eszébe jut valami. Ebben a nadrágban volt két napja Bellával és Mironnal, a kutyáival sétálni, a zsebében talán maradt pár jutalomfalat. Lassan próbálja kivenni a zsebéből az eleséget, de a farkas újra tesz két lépést. Már a lábfejét szimatolja. Flóra talál a zsebében négy kekszet, egyet a farkas felé dob. Az rögtön támadásnak veszi és odébb ugrik, aztán megérzi az illatot. Bizalmatlanul, Flórát folyamatosan figyelve szaglászik az eleség után, majd megtalálja és behabzsolja. Flóra egy kicsit messzebbre hajítja a következőt. A farkas utána rohan és mohón felfalja azt is. Flóra még egyet eldob, olyan messzire, amilyen messzire fájdalmai közepette ülőhelyzetében képes. Igyekszik lábra állni. Rettenetesen fáj a térde, de már két lábon áll. Pár lépést tesz, de a farkas közben visszaér és morogva elé ugrik. Flóra kezében még egy utolsó jutalomfalat lapul. Ha ez elfogy, nem tudja mihez kezd. Elfutni nem tud. Taktikát vált. Lesz, ami lesz. Hallott már ilyen csodáról, neki is sikerülhet. Itt és most megszelídíti a farkast. Halkan beszélni kezd hozzá. Elmondja neki, hogy csak haza akar jutni, de nem tudja merre kell menni, otthon várja a sok állata, ne bántsa. Ő sem akarja bántani. A farkas mintha megértené. Odalép Flóra mellé, megszaglássza a tenyerét. Flóra szétnyitja az ujjait és maga is csodálkozik, de a farkas a kezéből eszi meg az utolsó kekszet, majd elindul az ösvényen. Flóra moccanni sem bír. A farkas visszanéz rá, jelezve, hogy kövesse. Flóra bicegve, de elindul a farkas után. Bő félóra telik el, amikor a farkas megáll. Flóra kimerülve ér mellé. Előtte a műút. Innen már csak pár perc a parkoló. A farkas beszalad az erdő mélyére. Flóra egy köszönömöt lehel a levegőbe, a farkas egy pillanatra visszanéz majd elrohan. A nő megindul a parkoló felé. Pár lépést tesz csak az úton, amikor egy erős villanás elvakítja. Fékcsikorgás, dudálás…

Arra ébred, hogy valami csiklandozza a tenyerét. Bella kitartóan ébresztgeti gazdáját, és nyalogatja tovább a kezét. Flóra álmában elhessegeti a kutyát. Bella vakkant egyet. Flóra felébred. Körbe néz. Otthon fekszik az ágyában.

– Milyen ijesztő álmom volt – nyújtózik nagyot. – Nagyon fáj a térdem és a fejem. Biztos tegnap bevertem valahova. Már nem is emlékszem.

A kutyáknak egy nagy sétát ígért.

– Irány az erdő! – és bár ő sem érti, miért, de készülődés közben egy marékkal több jutalomfalatot tuszkol a zsebébe.

Izgalmas nap lesz a mai, érzi.