Molnár Zoltán - Anamorf portrék

Molnár Zoltán – Anamorf portrék

Molnár Zoltán installációja a látás, a nézőpont és az önmagunkról alkotott kép kapcsolatával játszik.

A körasztalok közepén elhelyezett tükörhengereket első pillantásra nehezen értelmezhető, torzított fekete-fehér fotográfiák veszik körül. A képek csak a henger tükröző felületén állnak össze felismerhető portrévá, miközben a látogató az asztalt körbejárva folyamatosan változó képet lát.

A mű ezzel nemcsak optikai játékot hoz létre. A tükörben a fotográfiák mellett maga a néző és a Magdolna Udvar környezete is megjelenik, így a látogató akarva-akaratlanul az installáció részévé válik.

Az anamorfózis lényege éppen ez: egy erősen torzított kép csak meghatározott nézőpontból vagy tükröző felület segítségével válik értelmezhetővé. Molnár Zoltán ezt az évszázadok óta ismert képalkotási eljárást kortárs, interaktív helyzetté alakítja.

Az installáció az emberi méltóság, az elfogadás és a másik emberhez való közeledés kérdését is felveti. A nézőpont megváltoztatásával szó szerint és átvitt értelemben is más kép tárul fel előttünk – arra emlékeztetve, hogy amit első pillantásra látunk, nem feltétlenül azonos azzal, amit közelebbről megérthetünk.

Mi az anamorfózis?

Az anamorfózis olyan torzított ábrázolás, amely csak megfelelő nézőpontból vagy egy különleges optikai eszköz – például tükörhenger – segítségével válik felismerhetővé.

A technika története Leonardo da Vincitől Hans Holbein A követek című festményén át egészen a modern képzőművészetig ível; kortárs alkalmazásai ma is a nézőpont és az észlelés bizonytalanságára építenek..

Alkotó: Molnár Zoltán
Mű: Anamorf portrék

📍 Magdolna Udvar – Átrium
📅 Megtekinthető 2026. augusztus 31-ig