Salz Balázs: Éjjel a buszon

Egy fiatal férfi, aki épp kilépni próbál a depresszióból, egy éjszakai buszon újra olyan helyzetbe kerül, amely próbára teszi törékeny egyensúlyát. 

Salz Balázs: Éjjel a buszon

Hűvös őszi este volt, már tizenegy óra felé járhatott. A fiatalember egy buszmegállóban várakozott. A többi ott állótól tisztes távolságot tartva, kissé előre dőlve állt. Sapkája mélyen a fejébe volt húzva, a szeme alig látszott ki alóla, kezét kabátja zsebébe süllyesztette. Amikor megjött a busz, a hátsó ajtón szállt fel. Ezen a részen viszonylag kevesen voltak, de mivel nem szeretett tömegközlekedési eszközökön leülni, nem foglalt helyet egyik ülésen sem, hanem hátával a jármű hátsó falának támaszkodva megállt.

A buszon lehúzta kabátja cipzárját, és sapkáját idegesen a zsebébe gyűrte. Vélhetően azért volt zaklatott, mert már hónapok óta nem vette körül ennyi ember. Ezekben a napokban kászálódott ki ugyanis mély depressziójából. Előtte több hónapig élt bezárkózva szobájában. Csak ült, de leginkább feküdt és tévét nézett, heavy metalt hallgatott, firkálgatott valamit, vagy nézte a falat. Nem dolgozott, nem járt iskolába, telefont nem fogadott, nem szólt senkihez, csak a szobája melletti vécét volt hajlandó látogatni és csak két-három naponta fogadott el egy kis ennivalót, amit anyja adott be neki a szobájába. Egy napon aztán – senki sem tudja, minek a hatására – lement a konyhába, amikor szülei vacsoráztak, köszönt, és kért magának is enni. A két elgyötört idős ember először szólni sem tudott a meglepetéstől, aztán pedig, ismerve fiukat, szándékosan tartották vissza magukat a nagyobb érzelemnyilvánítástól.

Az anya csinált egy szendvicset a fiának is, és falatoztak tovább csöndesen. Nem mondtak, nem kérdeztek semmit, csak egy-egy pillantással, összenézéssel tudatták egymással azt az örömöt, amit gyermekük ezen egyszerű, hétköznapi tettével okozott nekik. Minden ezt követő napon javult egy kicsit a fiatalember állapota. Keveset beszélt, a kérdésekre a lehető legrövidebb válaszokat adta, de szüleivel egyre több időt töltött. Körülbelül egy héttel az újra együtt elköltött első vacsora után megbeszélt egy találkozót egy rég nem látott barátjával. Éjjel fél tizenkettőben és egy belvárosi kiskocsmában egyeztek meg. Most oda tartott tehát.

Innen hátulról minden utast látott. Jól szemügyre vette őket, már nagyon régen látott utoljára élőben idegen embert. Amúgy is úgy gondolta, a társadalom hatalmas kiállítótermének érdekes szeglete egy ilyen éjjeli buszjárat. Egyenként elkezdte górcső alá venni az utazókat, akik egyre többen lettek. A busz elejéről kezdte, mert félt, hogy őket hamar eltakarja az egyre gyűlő tömeg. A legelső ülésen, a vezető mögött idős néni ült, akinek onnan hátulról csak vörösre festett haját látta. Kicsit hátrébb öt fős egyetemista korú fiúcsoport ricsajozott, nagyokat röhögtek. Négyen – két kopaszra nyírt, két zselézett hajú – vitték a szót, az ötödik – hosszú hajú, copfos – hallgatta őket és csak minden második-harmadik poénra nevetett. Még hátrébb, egy dupla ülésen, középkorú házaspár utazott. Szemben voltak a fiatalemberrel, mindketten hallgattak, komoran a semmibe néztek. A férfi, karba font kézzel ült, a nő feje egy-egy pillanatra előre csuklott. Eggyel közelebb, a következő dupla ülésen fiatal szerelmespár csókolózott. Hosszú menetek, közben rövid szünetek. A köztes időszakokban mindkettőjük ajkán nyál csillogott. A csuklóban, két oldalt, hat fős, külföldi nyelven hangosan karattyoló férfibanda. Egy kivételével mindnek fekete haja volt, talán románul beszéltek. Mögöttük egy magas, szikár, inas öregember ült, bottal a kezében. Egész teste finoman remegett, kezei erősebben. Érdeklődéssel figyelte a hat férfit, de érezhetően semmit sem értett a beszédükből. Még hátrébb, háttal a fiúnak, két rongyos férfi, az egyik ült, a másik mellette állt, hajléktalannak tűntek. Láthatóan kapatosak voltak. A fiatalemberhez egész közel két tizennyolc-húsz év körüli pár állt. A fiúk átkarolták barátnőiket és minden bizonnyal kedvükre valókat sugdostak a fülükbe, gyakran harsant fel a lányok boldog nevetése. A leghátsó ülésen egy nagyon egyszerűen, kicsit koszosan öltözött negyven év körüli nő ült, mellette két nejlonzacskóban vécépapírok. A nő gyakran tüsszentett, majd letekert az egyik tekercs vécépapírból egy darabot, belefújta az orrát és beledobta a használt papírt az egyik zacskóba. Egy kicsit előrébb egy hasonló korú, de jóval divatosabb ruházatú asszony állt.

Egyre szálltak fel az emberek, de a fiú már csak, bár kicsit messzebb húzódva tőle, a vécépapíros nőt figyelte, aki egyre többet tekert le a kezében lévő tekercsről, és csak fújta, fújta. A fiatalember néha össze nézett a jól öltözött, negyven körüli hölggyel, szeméből egyre nagyobb szánakozást, sajnálkozást olvasott ki. Ő maga is egyre jobban megsajnálta az asszonyt, próbálta magát beleképzelni a helyzetébe, elképzelni az életét, és egyre jobban elszomorodott. Kezdett benne feltámadni az érzés, amit már hónapok óta nem érzett: segítenie kéne. Segíteni egy másik emberen. Az elmúlt hónapokban csak magával törődött, másra nem is gondolt, így most nagyon nehezen tudta elhatározni magát. De pár perc múlva döntött: igen, ő segíteni fog ennek a szegény nőnek! Már tett egy lépést felé, már nyúlt a zsebéhez, hogy elővegye a zsebkendőjét, amikor a másik asszony megelőzte. Megelőzte, és átadott néhány papírzsebkendőt a vécépapíros nőnek. Az asszony elvette, a fiatalember egy pillanatra rosszul érezte magát, hogy nem ő segített, de aztán azért örült, mert a nő sorsa mégiscsak jobbra fordult. Ekkor azonban számára felfoghatatlan dolog történt. A vécépapíros nő a földhöz vágta a zsebkendőket, és artikulálatlan hangon üvöltve gyalázni kezdte az elegáns hölgyet és felmenőit. Már percek óta kiabált, amikor a másik nő, miközben nem szólt semmit, átment a busz túloldalára, és ott leült egy közben megüresedett ülésre. A vécépapíros nő ordibált tovább, elmondta mindennek a hölgyet. A fiatalember nagyon meghökkent, kétségbeesett arcot vágott, és az egyik megállónál leugrott a buszról, pedig még nem ért célállomásához. Elkezdett futni.

Futott, futott, és eldöntötte, hogy jó ideig nem fog jót tenni senkivel.

📚 Történetek
🏠 Főoldal