"Egy jó írásba az olvasó beleborzong"

Nemrég Szoros emberfogás című novelláját közöltük oldalunkon. Ezúttal magát az alkotót szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz.

Balog István beszélgetett Pajer Istvánnal, a Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Kör alkotójával az íráshoz való visszatérésről, az elutasításokról, az alkotói műhelymunka szerepéről – és arról, miért nem kell mindent elmondani az olvasónak.

"Az egészet szét kell bontani, és a darabokat ügyesen elrejteni."

Beszélgetés:

Balog István:
István, mit érdemes tudni rólad azoknak, akik most találkoznak először a neveddel?

Pajer István:
Az írás már iskolás korom óta része az életemnek. A bölcsészkaron még verseket írtam, rangos amatőr díjat is nyertem, aztán hosszú időre eltávolodtam az irodalomtól.

Néhány éve találtam vissza hozzá, ma már egyértelműen a próza vonz jobban. Jó dolognak tartom a különféle íróiskolák létrejöttét és elterjedését, többnek a tevékenységét magam is nyomon követem. A Magyar Íróképzőbe jártam, a Budafok–Tétény Pannonius Irodalmi Körnek is tagja vagyok, amelyet Jánoki-Kis Viktória vezet. Az ottani műhelymunka sokat tett hozzá az írói fejlődésemhez.

Balog István:
Hosszú kihagyás után tértél vissza az irodalomhoz. Miért hallgattál el, és mi hívott vissza az íráshoz?

Pajer István:
Azért hallgattam el viszonylag hosszú időre, mert nem igazán akart összejönni semmi sem, sok szempontból légüres térbe kerültem. A sikeres indulás ellenére egy idő után úgy éreztem, a fióknak írok, azt pedig nem szerettem volna.

Balog István:
Mit tanítottak neked az elutasítások?

Pajer István:
Folyamatosan alázatra nevelnek. Ha az ember megtalálta a saját hangját, akkor ezek már inkább ízlésbeli dolgok. Kevésbé számítanak.

Balog István:
Miről írsz legszívesebben? Mi az a visszatérő kérdés, ami újra és újra foglalkoztat?

Pajer István:
Az ember érdekel. Az, hogyan torzulnak el a kapcsolataink, hogyan sérülünk, hogyan próbáljuk túlélni a veszteségeinket, és hogy van-e egyáltalán lehetőségünk újrakezdeni.

Ezek a történetek látszólag hétköznapiak, mégis sokszor nagy drámák húzódnak meg mögöttük.

Balog István:
Mennyit viszel bele a saját életedből az írásaidba? Hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a fikció?

Pajer István:
Sajnos egyelőre jóval többet, mint szeretném, de úgy érzem, van saját tapasztalatokból eredő mondanivalóm. Később jó lenne majd jobban játszani az anyaggal.

Az én fikciós megközelítésem egyelőre az, hogy újrarendezem, kiegészítem és némileg átszabom a valóság elemeit egy elérendő cél érdekében.

Balog István:
Miért éppen a novella lett a műfajod? Mitől lesz szerinted jó egy novella?

Pajer István:
A novella egyáltalán nem könnyű műfaj. Rövid terjedelemben kell teljes világot teremteni, és eldönteni, ebből mi az, amit megmutatunk, és mi az, amire majd az olvasó rájön magától.

Ez nagy kihívás, de remek fejlődési lehetőség is. Persze az sem hátrány, hogy a folyóiratok világában ez az a műfaj, amellyel egy szerző könnyebben bemutatkozhat.

Egy jó írásba az olvasó beleborzong, katartikus élménye lesz, és magával is visz valamit belőle: egy képet, mondatot, érzést.

"Egy jó írásba az olvasó beleborzong, katartikus élménye lesz, és magával is visz valamit belőle: egy képet, mondatot, érzést."

Balog István:
Sokszor mondják, hogy az olvasó szeret maga rájönni a történet értelmére. Te mennyire hagysz teret neki?

Pajer István:
Mivel civilben kutatásszervezési területen dolgozom, kezdetben a tudományos cikkek mintájára írtam, amiért meg is kaptam, hogy ez nagyon szájbarágós. Semmi titok, semmi misztikum, az olvasónak sincs semmi feladata.

A tudományos szöveg célja, hogy világosan felépítsen egy következtetést, viszont egy irodalmi szövegben teljesen más dinamikák érvényesülnek.

Az olvasó szeret maga rájönni a dolgok értelmére, így itt inkább az egészet szét kell bontani, és a darabokat ügyesen elrejteni, hogy később az olvasó maga illeszthesse össze azokat.

Balog István:
Milyen érzés volt először rangos irodalmi folyóiratban viszontlátni a saját novelládat?

Pajer István:
Azt éreztem, hogy végre megérkeztem.

Balog István:
Mit szeretnél, hogy az olvasó magával vigyen, amikor leteszi egy novelládat?

Pajer István:
Azt remélem, hogy az olvasó néhány dolgot újragondol, más nézőpontból kezd látni. Szeretek arról írni, ami tényleg probléma, kisebb-nagyobb dimenzióban egyaránt.

A gyógyulás első lépcsőfoka a belátás, és ránk bizony most ráfér a regenerálódás, önmagunk újraalkotása egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

Korábban már közöltük Pajer István Szoros emberfogás című novelláját is.
Itt is elolvashatod a novellát: https://www.facebook.com/photo?fbid=122155805978990185&set=pb.61579705559004.-2207520000

Az interjút készítette: Balog István. Kevesebb megjelenítése